Mi lesz a tölgyfával?

A borászok a klímaváltozás egyes kihívásaira viszonylag gyorsan tudnak reagálni: a szőlőültetvények kevesebb mint egy évtized alatt újratelepíthetők: rövidebb távon pedig az öntözés és a metszés is megoldás lehet bizonyos problémákra két szüret között. Azonban képzeljük el, milyen nehéz lenne előre tervezni egy olyan növénnyel, amit az ültetés után csupán 150 évvel lehet csak „szüretelni”:... View Article


A borászok a klímaváltozás egyes kihívásaira viszonylag gyorsan tudnak reagálni: a szőlőültetvények kevesebb mint egy évtized alatt újratelepíthetők: rövidebb távon pedig az öntözés és a metszés is megoldás lehet bizonyos problémákra két szüret között. Azonban képzeljük el, milyen nehéz lenne előre tervezni egy olyan növénnyel, amit az ültetés után csupán 150 évvel lehet csak „szüretelni”: na, ez az a kihívás, amivel a kádárok és a borvilág hamarosan óhatatlanul szembesülni fog.



A tölgyfa hosszú élettartama miatt az éghajlatváltozás hatását a növényre inkább a kormányok és az egyetemek kutatják. Országonként különbözik, hogy mennyire elérhetőek adatok az erdőgazdálkodással kapcsolatban: Franciaországban a XVII. század óta működik az erdőgazdasági hivatal, míg az egyesült Államokban a legtöbb erdős terület magántulajdonban van. A Kentucky Egyetem jelenleg alapos kutatásokat végez e témában, ám a munka még nagyon korai fázisban tart.

A hordókhoz használt tölgyfák három fajhoz tartoznak: Európában a kocsánytalan (Quercus petraea) és a kocsányos tölgy (Quercus robur), Amerikában pedig a fehér tölgy (Quercus alba). Mindegyik máshogy reagál a klímaváltozásra, és a jó hír az, hogy épp a legnagyobb mennyiségben használt kocsánytalan tölgy alkalmazkodik a legjobban.

A kutatásoknak nemcsak a magasabb hőmérséklet hatásaira kell figyelemmel lenni, hanem a magasabb szén-dioxid-szint és a szárazság hatásaira is. A kétezres évek elején a Journal of Wine Research-ben megjelent tanulmány szerint a szén-dioxid-szint növekedése miatt a kocsányos és a fehér tölgy gyorsabban nő, így gyengébb és struktúráját tekintve kevésbé bizonyul stabil hordódongát ad, amelyeknek az oxigén-áteresztő képessége is megváltozik.

Az USA délkeleti részén (ahol elsősorban whiskyshordók készülnek) a fehér tölgyre vonatkozó kutatás inkább a pusztító aszályhatásokra összpontosított: egy rövid, de intenzív száraz időszak 2011-ben és 2012-ben egyes területeken a fehér tölgyek 75%-nak elvesztéséhez vezetett. A Kentucky Egyetem kutatói szerint a fák nem regenerálódnak és növekednek olyan sebességgel, mint korábban, azonban ez inkább a rossz erdőgazdálkodási gyakorlatoknak tudható be, mintsem az éghajlatváltozásnak.

Európában viszont azt tapasztalják, hogy a kocsányos és kocsánytalan tölgyek elterjedése megváltozik: míg korábban a hordókészítéshez ideálisabb kocsánytalan tölgy inkább a magasabb hegyoldalakon élt, manapság egyre inkább elterjed az alacsonyabban fekvő területeken is megjelenik, ami akár pozitív fejleményként is értékelhető.

Az erősödő napsugárzás, a száraz időszakok felgyorsítják a feldolgozott tölgyek száradását is, olyan mértékben, hogy a faanyag túl sok nedvességet veszíthet és károsodhat. Mindeközben a bor- és a whiskytermelés egyre több és több hordót igényel, így például a francia kormány már a fiatalabb tölgyfák kivágását is lehetővé tette. Így erősen kérdéses, hogy néhány évtizeden belül rendelkezésre áll-e majd egyáltalán nyersanyag a tölgyfahordót elkészítéséhez.

A klímaváltozás szőlészeti hatásairól márciusi számunkban is olvashattak.

Forrás: Meininger.de

(Visited 23 times, 23 visits today)

The post Mi lesz a tölgyfával? appeared first on VinCE Magazin.


Object moved

Object moved to here.